Ami e legjellemzőbb rám, hogy egy jó nagy adag vidámsággal tudom venni az élet akadályait, amik sokszor elég nagy és nehéz akadálynak bizonyulnak. (De Hál’Istennek túléljük őket és ez a legfontosabb) Nagyon szeretem az embereket (nőket, férfiakat, kicsiket, nagyokat, fiatalokat, időseket, duncikat, vékonyakat, nagyon nehéz természetűeket és vidámakat,…..stb)a hibáik ellenére is.
Talán ez az, ami kisugárzik belőlem és észreveszik, és ez által mindenkivel közös nyelvet tudok beszélni.
Próbálom átadni az embereknek azt a szenvedélyes életszeretetet amiben hiszek, és amivel ki tudom szakítani őket egy picit a stresszes hétköznapokból.
Csajok!Ha valaki el kezd hastáncolni, még ha csak rövid ideig is akar belekóstolni, az soha nem véletlen! Mindig megvan a miértje és van egy háttérindok, ami lehet tudatos, vagy tudatalatti. Valaki elmondja, valakinél soha nem derül ki. A legtöbb esetben elmondják és megdöbbentő okok, indítékok is lehetnek ezek. A hastánc nem csak egy tánc, hanem egy nagyon komoly pszichológia is áll mögötte.Lehet hogy közvetlenül, lehet hogy közvetve, lehet hogy nem tudok, de
5 éves koromban kezdtem tanulmányaim a híres színész Latabár Kálmán családja tánciskolájában. Fiatalkorom ellenére már a huszonévesek első sorában táncoltam a szólókat is. 14 évesen több helyen segédtanár voltam, miközben tanulmányaimat Smidth Katalinnál folytattam, ahol a revütánckar egyik vezető táncosává nőttem ki magam rövid időn belül. Itt ismerkedtem meg (a később világhírűvé vált) Gasi Mona Dolores személyében a Hastánccal, aki épp akkortájt készül fel a KI MIT TUD-ra.
Hamar fő stílusirányzatommá válik a hastánc, és Magyarországon az egyik azon kevesek között voltam, akik elkezdik tanítani a hastáncot.
A mai napig számos továbbképzésen tökéletesítem és csiszolom a tudásom